True story.
Reggel fél tíz. La Casa étterem Szentes.
A tulajdonossal volt találkozóm, de az előzményekhez hozzátartozik, hogy előző héten a testvére, a csongrádi Bárka étterem vezetője javasolta ezt a találkozót. Kíváncsi voltam, a tulaj vajon tud-e erről. Nem tudott. -)
A csongrádi Bárka egy városszéli, tornácos kis ékszerdoboz, míg a La Casa étterem Szentes már inkább egy városi, elegánsabb hely – belső kerttel, gondosan összeválogatott dizájnnal.
Mikor a találkozóra megérkeztem, rögtön láttam a tulajdonoson, hogy ő az a típus, aki nemcsak üzletember, hanem vendéglátós szívvel-lélekkel. Honnan tudtam? Mielőtt még egy szót is váltottunk volna, csinált nekem egy espresso-t – saját kezűleg –, és felszolgálta.
A La Casa Ristorante elsőre egy klasszikus olasz étteremnek tűnik, de a beszélgetésem során kiderült, hogy ennél sokkal több. Nemcsak kemencében sült nápolyi pizzákat és házi tésztákat készítenek, hanem olyan különlegességeket is, mint a bundás nyúlgerinc vagy a feketekagyló-tál tejszínes citrommártással. A tulajdonos szenvedéllyel mesélt az ételeikről és arról, hogy minden alapanyag frissen érkezik – az olasz halászfalu hangulatát teremtik meg autentikus vendéglátással.
A beszélgetés során összefoglaltam neki a Queen Code és az angol hírlevél lényegét. Figyelt, bólogatott. Majd váratlanul ezt kérdezte: „Céges csomagként is lehet csatlakozni? Mert van még három helyünk.” Elmondta, hogy négy éttermet visznek, és a Tisza-tó melletti egységük sok külföldi vendéget is fogad.
A jó éttermekben nem az ételek ára vagy a dizájn számít igazán, hanem az, hogy milyen szemlélettel vezetik őket. Ha egy tulajdonos hosszú távon gondolkodik, az mindig jó jel. Az azt jelenti, hogy nem csak egy szezonra terveznek, nem csak egy fellángolás a hely – hanem valódi vendéglátás zajlik.
És tudod mit? Az ilyen helyeken mindig érdemes asztalt foglalni!
Még több true story
