Budai Itália a Bartókon

– Te Judit, hogyan lesz egy jógastúdióból olasz étterem?
– Úgy, hogy az élet változást hoz, amin dolgozni kell. És ebből a változásból az Allegro étterem lett.

Délben érkezem a Gellért felől az Allegro étterem teraszára, Bianka, az étteremvezető fogad. Egy telefon van a kezében: „Judit az, egy kicsit csúszik, de úton van.” Bianka tudja, mit kell tenni: espresso, egy cinkos mosoly, egy nyugodt sóhaj. Olaszos ritmus ez amúgy – nem kell sietni.

Judit kis késéssel meg is érkezik, siető léptekkel, őszinte bocsánatkéréssel. A kis „VIP” asztalhoz invitál a bárpult mellett, készít magának egy rost italt, és azonnal jelenléttel tölti meg a helyet.

– A covid előtt még jógastúdiót vezettünk itt – meséli. – Aztán jött a leállás, és az élet hozott egy új helyzetet. Nem volt nagy terv, inkább csak válasz arra, amit adott a pillanat.

Nevetve hozzáteszi: „Japán étterem biztos nem lett volna. Ahhoz én nem lennék elég felkészült. Túl nagy tisztelettel nézek arra a kultúrára”. A buddhizmus és a japán kultúra ugyanis régi szerelem: járt Japánban, Washingtonban pedig egy japán buddhista irányzattal is mélyebb kapcsolatba került.

Mégis, valahogy az olasz életérzés győzött. „Minden, ami olasz – a konyha, a kultúra, a divat, a könnyedség, a zene, az emberközpontúság – az én nyelvem.”

– Az étlapot a konyhafőnökökkel közösen állítjuk össze, igazi csapat vagyunk – mondja Judit, miközben Bianka átadja nekünk az étlapot.

– A jelenlegi pizzaszakácsunk ráadásul Bariból jött – meséli. – És hozta magával a déli lazaságot. Ellensúly is. Mert mi néha túl komolyan vesszük magunkat – mosolyog.

A nápolyi pizzák egyszerűek, mégis rétegzettek.

– A legegyszerűbb kombinációk adják néha a legmélyebb élményt – mondja Judit. Paradicsomszósz, mozzarella, bazsalikom – mégis benne van a tenger, a nap, a dél.

A porchetta (malacsült) ropogós bőrével, szaftos húsával „*vajó” – mondja Judit egyszerűen. És ebben minden benne van: az öröm, a természetesség, a lelkesedés.

A pisztáciapesztós gnocchi az étlap zöld lelke – könnyű, friss és selymes. Egyszerre otthonos és különleges.

És ha már pisztácia: a pisztáciás tiramisu egy desszertnek álcázott vallomásuk.
Judit meséli, hogy a klasszikus tiramisu az olasz konyhákban eredetileg a kreativitás szüleménye volt – maradékokból varázsoltak belőle valami egészen különlegeset.

Az Allegro étterem persze mindent frissen és gondosan válogat, de a szellemiség megmaradt: a gasztronómia nem feltétlenül bonyolult – csak őszinte, okos és szerethető.

Nézem a borlapot, az is csapatmunka.

– Néha vitázunk rajta – teszi hozzá Bianka nevetve, miközben átsétál a termen –, de végül mindig kisül belőle valami izgalmas. Mint egy családi vacsorán.

A törzsvendégek többsége magyar, de egyre több a külföldi. Sokan közülük már tudatosan jönnek a Bartók Béla útra, ami egyre inkább új kultúracsíra – kávézók, galériák, kis ékszerek a város testén.

– És hogy merre tovább? Talán lazább, oldottabb irányba – mondja Judit. – Olyan helyet szeretnénk, ahol úgy lehet betérni egy italra, egy falatra vagy egy hosszú vacsorára, ahogy éppen az élet hozza. Ahol meg lehet állni, élni – épp úgy, mint délen.

Allegro Ristorante & Bar
Budapest, Bartók Béla út 23.

Read this story on zoltanhevesi.hu

Olvasd el az összes éttermi story-t!